Tower Bridge
Több mint száztizenegy éve, 1894. június 30-án avatták fel Londonban a város jelképévé vált Tower Bridge-t.
A brit főváros azóta jelképpé vált hídja, a Tower Bridge 265 méter hosszú, 79 méteres fő- és kétszer 64 méteres szélső nyílású, kétszárnyú csapóhíd, amelynek terveit John Wolfe Barry statikus mérnök és Horace Jones építész készítette. A városi hatóság annak idején olyan műtárgy építését írta elő, mely alatt 42 méter magas hajók is elférnek, ugyanakkor a felhajtók sem lehettek túl meredekek a lovaskocsik miatt. Ezeket a feltételeket csak felnyitható híddal lehetett teljesíteni. A mozgató szerkezetet William Armstrong tervezte meg, egy felnyitás mindössze egy percig tartott. A billenő elemek ellensúlyait a pillérek rejtik. A híd tornyai az alapoktól mérve közel 90 méteresek, a víz feletti részük 60 méter. Felületi díszítésük neogótikus stílusú, két gyaloghíd köti őket össze 43 méter magasban. E szintre liften vagy lépcsőn lehet feljutni, innen pompás kilátás nyílik a városra és a folyóra. A gyaloghidakat évtizedekig lezárva tartották, az öngyilkosok és a prostituáltak miatt, ma ismét végig lehet menni rajtuk. A parti építmények is várszerűek, nagy boltív alatt hajthatnak a járművek a hídra, a szélső nyílások háromcsuklós rácsos tartón függenek. Építése előtt csak egyetlen híd állt a városban, a London Bridge, ma csak a belvárosban nyolc közúti átkelőhely található, s ez a Temze legalsó hídja Londonban. Az építés 1886-ban kezdődött, az alapkövet a walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd rakta le, s ő is avatta fel nyolc évvel később. Az építés költsége 1,2 millió fontot tett ki, a hídba 12 ezer tonna acélt építettek be, s úgy méretezték, hogy a normális szélnyomás ötszörösének is ellent tudjon állni. Az egész szerkezetet többszörösen túlbiztosították.
Képek: